Ez a postom most nem recept lesz, hanem néhány gondolat arról, hogy miért érdemes otthon főzni egyetemistaként.  Sok velem egykorú ismerősöm minden nap eljár enni valahová vagy az étrendjük javarészt zacskóslevesből és a hétvégente otthonról hozott ételekből áll, amit ha elfogy, akkor a rendelt pizzák váltanak, pedig nem nagy ördöngősség magunkról gondoskodni. Abba meg elég zavarbaejtő belegondolni, hogy anyukáink, nagymamáink már amint felérték a tűzhelyet, kislányként, profi menüket készítettek.

1. A leggyakoribb kifogás az időhiány. Eleinte én is ezt mondogattam és ha főztem is, akkor is csak egy tésztát, amire ráöntöttem a vásárolt, kész szószt.  Nem kell azonnal báránybordával és creme brulée-vel kezdeni. A legtöbb receptem, amit feltöltök ide fél órán belül elkészül és átlagosan 5-15 perc munka van velük. Ennyi idő alatt nem érnék le és vissza a boltból sem.

2. Pénz. Èn most 2 főre főzök, az átlagos alapanyagköltség soha nem haladja meg az 1500ft-ot, sőt, legtöbbször az 1000ft-ot sem, pedig minőségi alapanyagokkal dolgozom. Ennyi pénzért maximum két gyrost kapunk. Sütiknél, kekszeknél az alapanyagköltség átlagosan pár száz forint és a krémlevesek is kijönnek 500ft alatt.

3. Sokan úgy gondolják, hogy egyedül nem éri meg főzni. Dehogynem, az itt megadott adagokból 1 főre pont kijön 2 étkezés.

4. Az otthonról elköltözés után az albérletek kicsi, felszeretletlen konyhája is ijesztő lehet elsőre, ez normális. A magasított konyhapult, mosogatógép, lábasok, serpenyők teljes skálája (mint a szüleimnél…) egyenlőre nekem is álom, de nem is ez a lényeg. Hat négyzetméteren, egy működő, nálam idősebb tűzhellyel is istenien lehet dolgozni.

5. Ètkezhetsz egészségesen, azt eheted, amire a szervezetednek igazán szüksége van. Nem most, hanem 10-20-30 év múlva fogjuk megköszönni magunk, ha már fiatalon is tudatosan étkezünk. Persze erre nem gondol az ember, de a tudatos étkezés hatása nem várat sokat magára. A plusz kilók észrevétlenül leolvadnak és sokkal több energiánk lesz.

6. Sokaktól azt a kifogást hallottam, hogy “jó, te ügyes vagy, de én maximum egy rántottát tudok csinálni”. Akik úgy gondolják, hogy nem tudnak főzni, azoknak ajánlom a Lecsó című filmet. Ez nem igaz, főzni mindenki tud, csak ki kell próbálni.

7. Lehet, hogy a mai pasikhoz nem a gyomrukon át vezet az út, de az is lehet, hogy még egy lány sem lepte meg őket egy isteni, különleges vacsorával. 😉

8. Mi van, ha nem sikerül? Semmi, ez benne van a pakliban. Még a legtapasztaltabb szakácsokkal is előfordul az ilyesmi. Eleinte, amikor sütni-főzni kezdtem égettem szénné muffint, sóztam el húst és készítettem teljesen ehetetlen kombinációkat is. De ezekre rajtam kívül senki nem emlékszik, viszont az isteni almatortámra vagy cukkinis csirkémre igen. Ez a tanulópénz.

9. Azt eheted, amit igazán szeretnél és egy idő után rájössz, hogy mit is szeretsz igazán. Nekem a szüleim a magyaros és a sváb konyhát ötvözve főztek, ami igazán finom, de valahogy mégsem nekem találták ki. Sokkal közelebb állnak hozzám a mediterrán ízek és az angol konyha, de imádom kipóbálni különböző nemzetek specialitásait. A húsok közül én szinte csak szárnyasokat eszem, nekem a sertés vagy a marha túl nehéz, halat viszont hetente többször is készítek.

10. Ha belekóstolsz a főzés tudományába, megismerkedsz a különböző alapanyagokkal, arányokal, elkészítési módokkal akkor a főzés kreatív vilagában olyan recepteket kísérletezhetsz ki, amilyeneket csak szeretnél és nagyon sok elismerésben, sikerélményben lehet részed. A legnagyobb elismerés nekem az, hogy az édesanyám is ki szokta próbálni a receptjeimet.

+1 Az egyetem nem tart örökké, előbb-utóbb vége lesz (nekem 2 hónap múlva…) és előbb-utóbb családanyák leszünk, az pedig ciki, ha anyuci nem tud főzni, viszont dicsőség, ha anyuci sütötte a legjobb sütit a sulifarsangra. Ezen kívül, ha vendégeket hívunk nem hátrány, ha van pár jól bevált recept a tarsolyunkban.

Szóval kanalat fel! 🙂